Bevezettük az új rendszert, majd a felhőt, utána az AI-t. Reggel 40 email vár. Re, Re, Fw. A végén én másolatban és egyetlen kérdés: mi legyen?
Eddig csak a saját szemeddel láttad a cégedet. Belülről nézed, és belülről csak a saját napod látszik.
Nem te vagy a hibás. Csak egyedül soha nem láthatod azt, amit a dolgozóid látnak.
A Truly megmutatja. Az összes dolgozód szemével egyszerre, őszintén, szűrő nélkül. Nem azt, amit szerinted akarnak elmondani. Hanem azt, mi akadályozza valójában a munkájukat.
Olyan, mintha a teljes céged egyszerre válaszolna neked.
Egyszerre látni a cégedet úgy, ahogy az összes dolgozód látja, ez nem luxus. Az egyetlen út, hogy vezetőként a helyeden legyél.
Ülök a kocsiban hazafelé. Csöndre vágyom.
Egész nap úton voltam: meetingek, döntések, visszakérdezések. Mindenki tőlem akart valamit. Adtam.
Mégis azt érzem, semmi nem haladt előre.
Van két kérdés, amit minden nap felteszek magamnak, és egyikre sem tudok magabiztos választ adni: Mire koncentráljak tényleg? Jól van-e elosztva a terhelés az kollégáim között?
Én se tudom. Pedig ezen múlik minden.
Egy lízingcégnél a forgalom duplájára nőtt, a létszám pedig harmadával csökkent. A vezető látta, hogy az emberek túlterheltek, de nem látta, hol vész el az idejük valójában.
Kiderült, hogy a feldolgozók idejük 40%-át olyan adatgyűjtéssel töltötték, ami nem az ő dolguk lett volna. Átraktuk a felelősséget oda, ahol az információ keletkezik.
Egy évvel később ugyanannyi emberrel közel dupla forgalmat kezeltek. Egymillió euró nyereségnövekedés.
Több ember helyett csak egy tisztább kép kellett arról, mi történik valójában.