Bevezettük az új rendszert, majd a felhőt, utána az AI-t. Reggel 40 email vár. Re, Re, Fw. A végén én másolatban és egyetlen kérdés: mi legyen?
Mégis naponta ezer olyan dologban döntök, aminek van, hogy a kérdését se értem. Két kérdés közben végig ott van a fejemben, és egyikre sincs válaszom: mire koncentráljak tényleg? És jól van-e elosztva a terhelés a kollégáim között?
Ők minden nap benne vannak abban, amiről te döntesz. Amit a munkájukból látsz, az a napjuk töredéke. Hogy hol akad el egy ügy, kire várnak, mire megy el az idejük, azt ők tudják, mindenki a saját helyéről.
A Truly mindegyiküket megkérdezi a saját munkájáról, egyszerre. Abból, amit elmondanak, összeáll a céged, ahogy ők látják.
Nem kell mindenhol ott lenned. Látod, mi vár a döntésedre, és mi halad nélküled is. A megbeszélésről nem úgy állsz fel, hogy elment egy órád: döntöttél, és az első lépés már elindult.
Hogy mitől menne könnyebben a munka, azt a kollégáid maguk mondták el, ezért nem neked kell rávenned őket a változtatásra. Ha valamihez olyan tudás kell, ami nincs meg a cégben, szakértő ül le veled, pontosan arra az egy feladatra.
Egy lízingcégnél a forgalom duplájára nőtt, a létszám meg harmadával csökkent. A vezető látta, hogy az emberek túlterheltek — de nem látta, hol vész el az idejük valójában.
Kiderült, hogy a feldolgozók idejük 40%-át olyan adatgyűjtéssel töltötték, ami nem az ő dolguk lett volna. Átraktuk a felelősséget oda, ahol az információ keletkezik.
Egy évvel később ugyanannyi emberrel közel dupla forgalmat kezeltek. Egymillió euró nyereségnövekedés — több ember helyett csak egy tisztább kép kellett arról, mi történik valójában.